x

Get Our Latest Posts Via Email - It's Free

Enter your email address:

Delivered by FeedBurner

Top 5+2 | Szereplők, akiknek nem lennék a helyében

*Az ötlet a témához Esztertől (mrsp) származik, az Egy könyvfüggő vallomásai blog szerkesztőjétől.*

Az olvasás egyik hatalmas varázsa, hogy rengeteg életet megélhetünk ennek köszönhetően, sok élethelyzetbe belekerülhetünk és  megannyi sorsot megtapasztalhatunk. Néhányat irigylünk, néhánynál viszont örülünk, hogy amit olvasunk az nem a valóság és nem velünk történik. Ebben a posztban most az utóbbival szeretnék foglalkozni 7 olyan szereplőn keresztül, akiknek nem lennék a helyében bármennyire is lenyűgözve olvastam a történetüket. 

Truth & Aoi (A. M. Aranth - Oculus)

Mind a ketten lenyűgöztek a történet folyamán önfeláldozásukkal, kitartásukkal, bátorságukkal és hűségükkel egymás iránt, amellett hogy mennyire fájdalmas volt követni a esendőségüket. Pofátlanul régóta ülök már ezen a kritikán, valahogy képtelen voltam eljutni arra a szintre, hogy azt mondjam "Na igen, ez már megfelelően visszaadja azt, amit ez a könyv nyújtott nekem". Viszont addig is, amíg vártok erre a pillanatra, - ami lehet sose jön el, de akkor is közzé fogok tenni most már róla egy posztot - annyit azért elöljáróban is elmondhatok, hogy bátran vessétek bele magatokat ebbe a világba, mert felejthetetlen élményt nyújt. Végezetül meg szörnyű Oculus lennék! Nem követem jól a parancsokat - mondjuk nem is nevelték ezt belém -  és már alapvetően is gondjaim lennének. Én egy helyben álljak mozgás nélkül órákig? Képtelenség.


Elég viharos kapcsolatom van eme főhősnővel, voltak hullámvölgyeink, de azt sose vitattam el tőle, hogy szörnyű dolgokat kellett átélnie és leginkább túlélnie. Minden  elismerésem, hogy képes még mindig tovább haladni és küzdeni. És az Empire of Storms vége miatt még most se tudok nem úgy gondolni rá, hogy ne ránduljon görcsbe a gyomrom. Ne kínozz Sarah, megőrülök, mire elolvashatom a 6. részt! És nem, nem érdekel Chaol! Ha kell feláldozom - bocsi szívem - csak hogy minél előbb olvashassam a zárókötetet!


Ez a fantasy kötet meghatározó olvasmányom volt az előző évből, még most is kiráz a hideg ha csak rá gondolok. És habár a könyv olvasása során egyszer sem azonosultam a főhőssel - hála isten! - így utólag belegondolva szörnyű lenne ha nekem kéne a helyében lennem. Nem, nem, soha! Nem éri meg az a hatalom azt a rengeteg borzalmat, amit átélt. Mondjuk egyikőjük helyében sem lennék, sőt még a világtól is messze menekülnék. 


Emlékszem mikor kicsi voltam minden bajom volt, hogy délután aludnom kellett az oviban. Manapság meg néha bármit megadnék pár óra pihenőért. És igazából a nagy hajtás tanított meg rá, hogy mennyire is szeretek aludni és nem kimerült lenni egész nap. Főleg vizsgaidőszakban érzem azt, mikor nincs rá időm, hogy az alvás már szinte a hobbim lehetne. Úgyhogy el se akarom képzelni milyen lehet, hogy képtelen vagy aludni és kipihenni magad. Másfelől, enélkül a mellékhatás nélkül viszont nagyon érdekes lenne mások álmait látni. 

Anastasia Steel (Szürke trilógia)

Egyfelől isten ments, hogy egy olyan buta liba legyek mint ez a csaj. De tényleg, ha valaha ennyire életképtelen lennék inkább öljetek meg. Másfelől meg szörnyű lenne ha rám szállna egy olyan pszichopata, érzelmileg nulla, irányításmániás, de amúgy meg végtelenül gyáva pasi, mint Christian. 

Katniss (Suzanne Collins - Az éhezők viadala trilógia)

Nem szeretem különösebben Katniss személyiségét és szerintem nem érdemelte meg Peeta szeretetét, de azt is hozzá kell tennem, hogy egy olyan világban, amilyenben ő él nem tudom én milyen lennék. Így innen azért könnyű bíráskodni felette. És ha már itt tartunk, akkor kijelenthetem, hogy semmilyen disztópikus világban nem élnék. Bár azt hiszem ez nem túl meglepő. Remélem nem is kell megélnem egyet...

"Black Jack" Geary (John Campbell Az elveszett flotta sorozata)

Most tekintsünk el a nyilvánvalótól, hogy nem szeretnék egy 100 éve tartó háborúba csöppenni, egy viharvert flottán, ami ellenséges területen próbál hazajutni. De nem szeretném azt se átélni, hogy milyen lenne ha a halál biztos tudatában hunynám le a szemem, majd mikor újra magamhoz térek eltelik 100 év, az összes szerettem meghalt és egy teljesen ismeretlen és önmagából kifordult világban találom magam. Elég szar lehet ezt a magányt átélni.

Ti kinek a helyében, milyen világban nem szeretnétek élni? 

Borítómánia | Megtévesztő külső

Mind tisztában vagyunk vele, hogy a könyv eladásánál nagyon fontos szerepet játszik a borító, legalábbis a legtöbb olvasónál, ezért odafigyelnek rá a kiadók, hogy figyelemfelkeltő legyen. Azonban néha megtörténik, hogy valami félrecsúszik és kissé megtévesztő külsőt kapnak könyvek és teljesen más sztorit sejtet, mint amit takar. Nem egyszer volt már, hogy értetlenül pislogva próbáltam megfejteni, hogy vajon milyen koncepció alapján készült el a borító az adott történethez.

Egészen pár nappal ezelőttig én szentül meg voltam róla győződve, hogy ez egy krimi/thriller műfajt gyarapító regény. Aztán mikor elolvastam a fülszöveget és láttam, hogy ez egy romantikus NA regény, akkor nem kis meglepetés ért. Vagy csak én nem asszociálok erről a borítóról a romantikára?

Ez a regény is a romantikus műfajba tartozik, de mikor először láttam anno a Libri megjelenései között, valamiért Auschwitz képe lebegett a szemem előtt. Vagy bármi hasonló téma. Ha megköveznek se mondtam volna rá, hogy ez bizony egy romantikus sztori. Jó mondjuk a sötétebb fajtából. Meg ha jobban megnézed egy pár keze van rajta, na de a cím és a színvilága kissé megvezetett.

Na jó, eleve nem egy szépség ez a borító, de most komolyan. Jelentkezzen már az, aki ebből egy idegen fajok közti háborús sci-fire gondol!

Gyönyörű ez a borító, de annyira nem illik Moning könyvéhez és világához. Én valami YA könyvre tippelnék ez alapján, ami nem is állhatna messzebb a valóságtól.

Meséljetek, titeket vezetett már félre könyvborító?



Borítómánia | Calligraphy

Hey! Köszöntök mindenkit ezen a meseszép pénteken itt a blogomon. Péntek lévén pedig nem csak a várva várt hétvége jött el, de itt van a borítómánia is újabb gyönyörűségekkel. Kellemes szemgazmust. :P Ez valahogy a fejemben jobban hangzott...












A hatalom csábítása | Jack Campbell - Vakmerő

Az elveszett flotta #2


A Szövetség már egy évszázada vívja háborúját a Szindikátus Világokkal szemben. Flottája csapdába esett az ellenséges terület szívében, és John „Black Jack” Geary flottakapitányra hárult a feladat, hogy a hajóit visszavezesse a biztonságba. Az út azonban hosszú és veszedelmekkel teli, és a flottát nem csupán a szindikátusiak túlereje, de egy belső lázadás is fenyegeti.
************* 

"Gondolkodtam azon, hogy talán nem emberi értelem is kapcsolódik ehhez a borzalmasan pusztító háborúhoz, amit az elmúlt évszázadban vívtunk egymással. De mostanra már tudnom kellene, hogy az embernek nincs szüksége más értelmes fajra, aminek a befolyása nyomán valami ostobaságot tudunk tenni."
 
Be kell ismernem magamnak, hogy meglehetősen elfogult vagyok ezzel a sorozattal. Eddig is érzetem, sőt az első rész kissé csapongó posztjánál ki is tértem rá, de ennél a résznél még szembetűnőbbé vált ez a számomra. Na de kezdjük az elején.

A történet ott folytatódik, ahol az előző részben megszakadt, a szedett-vedett flotta tovább halad a Szövetség felé a Szindikátusi erőkkel a nyomában Geary sorhajókapitány vezetésével, akinek nem csak a szindikátusi erőkkel kell felvennie a harcot, de meg kell küzdenie a saját emberivel és önmagával is. Lényegében az első részben felvázolt bonyodalmakat viszi tovább a szerző, helyenként megpróbálja kibontani azokat, árnyalni és néhány új elem behozatalával megbolondítani. Nagyon tetszett, hogy bejött a képbe Falco, a szintén hősnek számító kapitány, aki sok évnyi raboskodás után megmenekült a flotta segítségével. A nem kevés ambícióval, magával ragadó karizmával és önmagában, mint egyedüli megmentőben megszállott hittel rendelkező volt kapitány nem is rejti véka alá szándékait - a Geary reformjai miatt elégedetlenkedő parancsnokok pedig meglátják benne a lehetőséget.  

Ez a helyzet pedig rengeteg lehetőséget rejtett magában a helyzet bonyolítására és az izgalom fokozására, amit el is kezd a szerző, viszont valahogy félúton meggondolja magát és visszatáncol. Engem meg ott hagy lógva a levegőben, miután fellelkesített. És ezért kissé mérges vagyok, mert az írói is látta a lehetőséget, hogy egy kis mélységet adjon a sztorihoz, hogy kicsit túllendüljünk a szórakoztatáson és a "warporn" szinten, de aztán mégse merte végig vinni. Helyette elsunnyogja és reménykedik, hogy nem tűnik fel. Na és itt volt igazán szembetűnő az elfogultságom, mert habár mérges voltam, de ennek ellenére is tetszett a sztori. Ki érti?!

Másfelől azonban tetszett John önmagával és a hírnevéből adódó hatalmával folytatott küzdelme, nagyon jól lett megkomponálva és beleszőve az események láncolatába. Teljesen átérezhető volt a csábítás, hogy könnyedén megoldja a helyzetet pusztán a hatalmából adódó lehetőségekkel, hisz tudatában volt, hogy milyen következményekkel is jár a hasonló lázadás, ugyanakkor ez szembement volna mindennel, amit eddig megpróbált elérni. Nagy dilemma volt ez a számára, ami még elő fog szerintem jönni később is. A másik - és egyetlen további - karakter aki egy kis mélységet kapott az eddigi két részben, ezáltal félig kilépve a 2D-s papírmasé figurák közül, az Victoria, aki összetett személyiséggel és rengeteg titokkal van megáldva. Na meg a motivációi se teljesen tiszták, ami izgalmassá teszi a karakterét. Örültem, a kialakuló kapcsolatuknak, de annak még jobban hogy utána is árgus szemekkel követi minden tettét a kapitánynak és az élő lelkiismeretét játssza. Ezen felül a harcérintkezés még mindig kismillió egyszer van leírva, de nem zavar, mert még mindig tetszenek a harcjelenetek, ahogy a csatározások is John és a legénység között. Szóval az első részben felvázolt pozitívumok még mindig élnek, szerencsére. A kedvenc jelenetem a hiperhálókapus rész volt, ott még a képzelőerőmet is sikerült megmozgatnia az írónak.

Egyszóval a Rendíthetetlenben felfedezett varázsa a sorozatnak még mindig hat rám, hiába kapott tőlem most hideget-meleget is, rajongásom eddig még töretlen. Remélem eléri, hogy végig kitartson és talán majd valamiféle fejlődést is sikerül eszközölnie a szerzőnek. Továbbra is ajánlom a sorozatot, mert remek szórakozást nyújt arra a pár órára, ráadásul sci-fi műfaj bevezetőként is megállhatja a helyét. 

*************
4,5/5

Borító: 5/5 - gyönyörű, főleg élőben
Történet: 4/5
Megvalósítás: 5/5 
Karakterek: 3,5/5 - már rögtön 2 karakter is lett, aki kapott személyiséget! Ha ilyen ütemben haladunk, a sorozat végére egész szép számmal lesznek.
Kedvenc karakter: John, Victoriára meg egyre kíváncsibb vagyok 

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 362.o.
Fordító:Tamás Gábor
Műfaj: military sci-fi
Eredeti címe: Fearless
Goodreads-es átlag: 3.97
Molyos átlag: 89%
A képek a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 







Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

up