In Top Ten Tuesday

Top 5 | Beszéljünk a csalódásokról is (2017)


Folytatódjon még egy rövid ideig a visszatekintés - ígérem már nem sok lesz, de tényleg van miről beszélnünk a tavalyi évből. Erre pedig tökéletes alapot nyújt a Top 5 rovat. Hogy miről van szó? Ez egy könyvmolyok által kezdeményezett Goodreads-es játék, ahol minden héten egy megadott szempont alapján kell a résztvevőknek összeállítani egy Top 5-ös listát.

Az eheti téma olyan könyvek köré épül, amik feledhetőek voltak, vagy kevesebbet nyújtottak, mint vártam - avagy az oké kategória - de úgy érzem kár pazarolni az időt feledhető könyvekről, meg őszintén nem is emlékszem, úgyhogy helyette jöjjenek a tavalyi év csalódásai. Eleve akartam beszélni a tavalyi év hullócsillagairól, miután összeszedtem az előző év szupernováit. (ITT megtekinthetitek a listát.)

Lebegés


Hogy erről a könyvről mekkora ódákat zengtek! És az eleje tényleg nem volt rossz, jól bánt az érzelmekkel az írónő, na de a vége átment egy telenovellába, ami kissé se tetszett.  Annyira görcsösen akart sokkolni az írónő, hogy már én éreztem magam kínosan. Pedig voltak benne nagyon jó apróságok, például a tollakat imádtam.
Bővebben ITT

Crimson Death (Vérvörös végzet)


Nem is tudom, hogy nevezhetem-e ezt csalódásnak, mert már évek óta guilty pleasure sorozat már ez a széria a számomra, azaz tisztában voltam a jó nagy rakás hibájával, de élveztem. Azonban most szimplán felhúzott ez a könyv. Úgyhogy azt hiszem elérkezett ez a pillanat is, betelt a pohár és elmúlt a régi rajongásom varázsa.
Bővebben ITT olvashattok a dühöngésemről.
A papírmágus


Ne értsetek félre, nem azért raktam bele ebbe a listába ezt a regényt, mert rossz lenne, egyszerűen lehetett volna ennél több is.  Mert ez megmaradt egy cuki romantikus regénynek, nagyon jó fantasy ötletekkel, amikkel nem nagyon kezdett a végén semmit az író. Tetszik nagyon a papírmágia, meg a szíves ötlet, de akkor is romantikus regény maradt a sztori.
Bővebben ITT.
An Enchantment of Ravens (Hollók bűbája)


Nagyon jó tulajdonságai és elemei voltak ennek a könyvnek, de még dolgozni kellett volna rajta szerintem, mind a karakterek, mind a kidolgozottság szempontjából. Érződik rajta, hogy első könyve az írónak, de azért odafigyelek rá, mert úgy érzem van az íróban potenciál, csak még fejlődnie kell.
Bővebben ITT.
Wonder Woman - Warbringer


Igazából nem tudtam mire számítsak egy YA DC-s könyvtől, de az biztos, hogy az írónőtől többet, sokkal többet vártam volna. Annyi potenciál volt ebben az egész koncepcióban, de helyette egy teljesen semmilyen sztorit kaptam. 
Bővebben ITT.

Esélyes lett volna még a listán szerepelni: 

  • Sötét elmék
  • Testcsel (Bár ezt nem is nevezném csalódásnak, mert eleve nem sokat vártam tőle)
  • ACOWAR (Még mindig imádtam, de sokkal többet vártam volna)


A többieket megtaláljátok a rovatnak létrehozott MOLYOS zónában. 
Nektek mi okozott csalódást 2017-ben?


Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In 5 pont James Lecense kisregény LMBT novella önálló Tilos az Á Könyvek YA

Kötelező olvasmány lehetne | James Lecesne - Trevor



Trevor egy vidám, jó humorú, tizenhárom éves fiú, de otthon és az iskolában különcként kezelik. Trevor művész szeretne lenni, mégpedig olyan, aki megváltoztatja a világot. De miért vesz föl csillogó Lady Gaga-jelmezt halloweenkor? Trevor szerint azért, mert jól néz ki, és amúgy is Lady Gaga a példaképe. A többieknek erről teljesen más a véleménye. Egy ideig a szülei és a barátai is megpróbálnak úgy tenni, mintha Trevor egy átlagos srác lenne. Hisz ez volna a legjobb, nem? Könnyebb elfogadni azt, aki olyan, mint te vagy én. Ha valaki nagyon más, akkor mindenki félrenéz, és reménykedik, hogy nem jól látja. De Trevor különleges, tehetséges és más, és ilyen is akar maradni. De meddig úszhat szemben az árral?

A Trevor egy fordulatos, amerikai kisregény a kamaszkori útkeresésről, a másságról és az elfogadásról. Elfogadni magunkat és egymást nem a legegyszerűbb, de a legszebb feladat a világon.
***************
Nagyon rövid könyvről van szó, mégis meghatott és egy kicsit földhöz is vágott Trevor története. 

Sokszor felmerül a kérdés, hogy ha változtathatnánk a magyar oktatáson és mi jelölhetnénk ki kötelező olvasmányokat, akkor miket tennénk a listára. Nos szerintem ennek rajta kéne lennie. Nagyon aktuális téma a fiatalok körében, könnyen érthető és nyitottságra tanít. Már ha csak egy pillanatra elgondolkoznának a gyerekek a könyvnek hála, mielőtt legközelebb beszólnak a "furcsa" osztálytársuknak, aki valamiért más és ők ezt nem értik, akkor már elért valamit a regény. A mi felelősségünk, hogy a gyerekeinket nyitottságra tanítsuk, hogy ne agresszióval válaszoljanak az ismeretlenre, hanem próbálják azt megérteni és elfogadni. Sajnos nagyon súlyos következményei lehetnek az iskolai bántalmazásoknak (bullying), főleg mert egy olyan érzékeny korszakról beszélünk, ami eleve nehéz az útkeresés, az önmagunk és a környezetünk megismerése miatt. Plusz, még ha ehhez hozzávesszük a felfedezést, hogy te valamiért más vagy, mint a többiek és nem tudod miért van ez, de a környezeted nem ért meg és ezért egyre jobban eltávolodsz tőlük, akkor csak még nehezebb lesz. Éppen ezért kell segítséget nyújtani ilyen esetben, hogy ne szigetelődjön el, hogy megértse: „…melegnek lenni nem gáz…”

Trevor egy nagyon életvidám és kedves fiú és meghasadt a szívem, ahogy szép lassan összetörte őt a környezete. Az egyik legmegrázóbb rész talán ez volt: 

"Valami baj van velem, és ez nyilvánvalóan látszik is. De micsoda? Nem számított, milyen hosszasan álltam a tükör előtt, nem számított, milyen feszülten meredtem a tükörképemre, nem láttam azt, ami mássá tesz a többiekhez képest. Az életem nyilvánvaló tragédia: vicces, hogy pont én vagyok az egyetlen, aki nem látom."

Ugyanakkor szerintem jól volt ábrázolva az is, hogy a nem megfelelő segítség is csak tovább ronthat a helyzeten. Nem szabad ráerőltetni semmit, lehet még ő se érti önmagát, de nem szabad felcímkézni se az embereket. Teljesen fölösleges.

„Megkérdeztem, hogy miért van egyáltalán szükségem címkékre, miért kéne bármi másként meghatároznom magam, mint hogy én vagyok Trevor. Az nem elég?”

Éppen azért lenne jó fiataloknak is a kezébe adni, mert rövid, könnyen érthető és bár nagyon komoly témáról van szó, de nem ás le a legmélyéig, nem töri össze teljesen az olvasóját, éppen csak eléggé megérinti, hogy elgondolkozzon. A regényből készült egy 18 perces rövidfilm is, ami Oscar-díjat is kapott. Az utószót is érdemes elolvasni, mert sok mindent leír az író, mi mindent értek el a Trevor-vonal segítségével és milyen lépéseket tettek, hogy megelőzzék azt a rengeteg öngyilkosságot, ami egy kis segítséggel elkerülhető lenne. Minden elismerésem. 

"Nem jár mindenkinek, hogy szeressék?"

*************
5/5

Borító: 5/5 - nagyon kifejező, de mégse provokatív
Történet: 4/5
Megvalósítás: 5/5 
Karakterek: 5/5

Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 96.o. 
Fordította: Moldova Júlia
Zsáner: kisregény (LMBTQ)
Eredeti címe: Trevor
Goodread-es pontszám: 3.59
Molyos átlag: 89%
A képek alapjai a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 





Ha segítségre lenne szükséged, vagy csak beszélgetnél nyugodtan fordulj hozzájuk: 

Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány: 

névtelenül és ingyen hívható 116-111

Háttér Társaság a Melegekért:

A +36-80-505-605-ös szám ingyen hívható, mindennap eléred őket 18 és 23 óra között. Emailt is írhatsz nekik a lelkisegely@hatter.hu címre, vagy csetelhetsz velük ITT, ITT vagy ITT

Magyar LMBT Szövetség:
ITT megtalálod őket.

Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In borítómánia

Borítómánia | Tövisek és indák udvara



Sziasztok! Ezzel a válogatással kívánok mindenkinek kellemes és pihentető hétvégét.








Melyik a kedvencetek? 


Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In Top Ten Tuesday

Top 5 | Könyvek, amikre nem jutott időm 2017-ben


Folytatódik az újévvel kapcsolatos témakör a Top 5 rovat keretein belül. A múltheti célkitűzések után nézzük mik maradtak ki 2017-ből. Hogy miről van szó? Ez egy könyvmolyok által kezdeményezett Goodreads-es játék, ahol minden héten egy megadott szempont alapján kell a résztvevőknek összeállítani egy Top 5-ös listát.

Általában nem tervezem meg az évem olvasások terén, nem csinálok listát, hogy majd mit akarok elolvasni. Ehhez én túlságosan spontán szoktam olvasni. Ugyan jelentkeztem például idén is várólista csökkentésre, de ez csak egy kis hányada lesz a majd az elolvasott könyveimnek - és még abban is kételkedem, hogy sikerülni fog teljesíteni a vcs-t. Éppen ezért nehéz úgy visszagondolni az elmúlt évre, hogy mit nem sikerült elolvasni, amit beterveztem. Szóval inkább abból indulok ki, hogy hány könyvvel gazdagodott tavaly a magánkönyvtáram, és abból az olvasatlanok közül mit szeretnék mostanában olvasni. 

Kezdjük azzal, hogy hány könyvet szereztem be tavaly: 25-öt, amire nagyon büszke vagyok. Évek óta vásárlási stoppot tartok könyvek terén, mert se helyem nincs számukra, ráadásul évekkel ezelőtti vad költekezéseimet visszanézve ennyi pénzt se akartam tavaly költeni könyvekre. Ebből a 25-ből pedig 11 regényt olvastam el.

Árnypikkely


Jó pár évvel ezelőtt olvastam már a Seraphinát, de még mindig emlékszem, hogy milyen egyedi élmény volt. Egyrészt ugye ott vannak a sárkányok - fangörcs - másrészt meg a zene is hatalmas szerepet játszik a regényben és gyönyörűen van beleszőve a történetbe. Egyedi a feldolgozása a sárkányoknak is, nem a már jól megszokott módon helyezi bele az írónő a történetébe. Én pedig mindig kapható vagyok az egyedi ötletekre, szóval nem volt kétséges, hogy el fogom olvasni a duológia zárókötetét is, ha már a kiadó rászánta magát a kiadására. 

Caraval


Ez az a könyv, ami kétszeresen is megvan, ugyanis előrendeltem rögtön ahogy lehetett - kissé felcsigázott a külföldi mizéria körülötte, na meg olyan szép. á kissé se vagyok felszínes - majd megkaptam a Book a Sloth Club dobozát, amiben szintén ez a szépség lapult, szóval két példányom is van. (Azt még nem döntöttem el, hogy eladom-e vagy nyereményjátékra bocsátom) Mindenesetre most nagyon cirkuszi hangulatban vagyok: egyrészt olvasom az Éjszakai cirkuszt, másrészt előző héten láttam A legnagyobb showmant, ami csak rátett egy lapáttal erre az érzésre, így nem akarom sokáig halogatni ezt sem.  
(Margóra: szeretnétek egy beszámolót a filmről?)
Az obeliszkkapu


Tegnap került ki a szerelmi vallomásom N. K. Jemisin zseniális könyvéről, Az ötödik évszakról és már abban a posztban is említettem, hogy szinte azon nyomban, hogy befejeztem szaladtam is a második részéért. Csak hát szokás szerint közbeszólt a vizsgaidőszak és még nem volt időm belefogni. Idő nélkül meg belekezdeni egy ilyen műbe vétek - nem véletlenül vannak kifejezetten alkalmas könyvek a vizsgaidőszakra, amik tényleg csak a kikapcsolódást nyújtják és nem igényelnek semmi agymunkát - így még várat magára a megfelelő alkalom, hogy elkezdjem. 

Túladagolt boldogság


Nem szoktam önsegítő könyveket olvasni és ennek a legfőbb oka, hogy a legtöbb szerintem használhatatlan, sőt hosszútávon inkább ártalmas, mint hasznos. (Nekem meg valahogy nincs energiám kiszűrni azt a párat, ami ténylegesen hasznos lenne.) Olyanok mint az interneten keringő bölcsnek szánt üres szavak, amik pillanatnyi boldogságot okoznak, de mélyebb, valóban hasznos mögöttes tartalma nincsen. Ez a könyv viszont pont azért keltette fel a figyelmem, mert úgy tűnik erre az aspektusra tér ki. Aztán majd látjuk mit rejt a figyelemfelkeltő címe.

Kormorán Baru, az áruló


Nem csak ezt a fantasy könyvet vettem meg, amit még nem sikerült elolvasnom - ott van még például a Koboldcsászár és a Nagyrészt halott is - de erre vagyok most a legjobban ráizgulva. Új-keletű érdeklődésem az antihősök iránt meglehetősen sokat nyom a latba, meg most kifejezetten érdekelne egy kis politikai játszma. Ez nem az a kikapcsolós regény, ez kifejezetten gondolkodásra kényszerít, aminek most nagyon is örülök. 

A többieket megtaláljátok a rovatnak létrehozott MOLYOS zónában. 
Nektek mi nem fért bele 2017-be?


Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In 5* pont A megtört föld Agave fantasy LMBT N. K. Jemisin poszt-apokaliptikus

N. K. Jemisin - Az ötödik évszak


A megtört föld #1


Három ​szörnyű dolog történik egyetlen nap leforgása alatt. A szürke kisvárosi életet élő Essun arra tér haza, hogy férje brutális módon végzett a kisfiukkal, majd elmenekült és erőszakkal magával vitte a lányukat. Eközben a hatalmas Sanza ― az egész világot befolyásoló birodalom, aminek találmányai évezredek óta a civilizáció alapjait képezik ― összedől, mert teljes lakossága egy őrült bosszújának áldozatául esik. S végül, a Rezdületlenként ismert kontinens szívében egy óriási, vöröslő repedés keletkezik, és az általa kiokádott hamu elsötétíti az eget. Egyesek szerint évekre. Mások szerint évszázadokra.
Ebben a haldokló és halálos világban Essun mindent meg fog tenni, hogy megmentse a lányát, és bosszút álljon a férjén. Az utolsó tartalékaiból tengődő, napfény, ivóvíz és művelhető termőföld nélkül maradt Rezdületlenben pedig kitörni készül a háború. Egy végső, nagy leszámolás a nemzetek közt, amit nem a hatalomért vagy a földért vívnak majd, hanem a túléléshez szükséges alapvető forrásokért. Essunt viszont nem érdekli, hogy az ismert világ összeomlik körülötte: ő maga fogja puszta kézzel elpusztítani, ha ezt kell tennie a lánya megmentéséért.
N. K. Jemisin az utóbbi években hívta fel magára a figyelmet az epikus fantasy olvasók körében különleges világaival és szereplőivel. Kegyelmet nem ismerő történetmesélésével pedig a műfaj rettenhetetlen férfi szerzőit is nem egyszer megszégyenítette. Az ötödik évszak című regénye az eddigi legjobb műve: gyilkosság, árulás és feltépett sebek egy olyan lélegzetelállítóan idegen, de mégis ismerős világban, ahol fegyverként lehet használni a föld erejét, és ahol a halál mindenkit utolér.
************************
"Kezdjük a világvégével."

Én reménytelenül és végérvényesen beleestem ebbe a regénybe.

Nem volt ez szerelem első látásra, de idővel annál sokkal mélyebben és erősebben magához láncolt a könyv. Az elején még csak ismerkedtünk, furcsa volt ez a darabosság, a földre jellemző durvasága, a folyamatos rengése és mozgolódása. Hirtelen túl sok volt, túl letaglózó, de hamar belerázódtam és utána már nem is volt megállás. Idő kellett hogy meglássam az apróbb, finomabb szálakat és mondanivalót a durva és nagy történések mellett, hogy felfogjam igazi zsenialitását a regénynek, hogy megértsem hogy kapcsolódnak a szálak egymáshoz.

Jemisin egy olyan fantasztikus világfelépítésű és hihetetlenül kegyetlen fantasyt tett le elénk az asztalra, ami játszi könnyedséggel mutat be magának a zsánernek. A történet hálom szálon fut, három nő nézőpontjából követhetjük nyomon hogyan hullik darabjaira a világ - legyen ez tényleges katasztrófa, ami elhozza az újabb évszakot, vagy legyen szó pusztán a belső világáról. Megismerhetünk egy fiatal kislányt, akit kitaszít a családja és az eddig ismert faluja, mert egy orogén, azaz képes a földdel kapcsolatba kerülni és annak energiáját felhasználni. Megismerhetünk egy fiatal nőt, aki magától kissé eltelve próbálja meg teljesíteni a neki kiadott utasítást - szülj gyereket, de lehetőleg orogén legyen. És megismerhetünk egy idősebb nőt, aki elvesztette a gyerekét, miközben darabjaira hullik körülötte a világ. És a három szál alatt elénk tárul Rendíthetetlen földrengésekkel és vulkánkitörésekkel borított világa, ahol a katasztrófák és "világvégék", azaz évszakok sokkal gyakoribbak, mint amihez mi hozzá vagyunk szokva, ahol az orogéneket, avagy földmágusokat elnyomják, üldözik és levadásszák, ha nem vetik magukat teljes egészében a birodalmi rend fennhatása alá, hogy teljesítsék a társadalom nyomán rájuk rótt szerepet, ahol obeliszkek lebegnek az égen és látszólag nem csinálnak semmit.

Ez nem egy leányregény, az apokaliptikus hangulat rányomja a bélyegét a regényre, de igazából a szereplők és a kialakult társadalom az, ami igazán megrázóvá, nyomasztóvá és feledhetetlenné teszi az élményt. Nem nagyon találkoztam még olyan fantasyvel, ami ennyire profi módon vágja a képembe a társadalomkritikát, nagyon jól bemutatva többek között a kisebbség elnyomottságát, a félelmet, az irányíthatóságot, a veszteséget, miközben mellette egy nagyszerű fantasy regényként is működik. Nagyon jól felépített regényről van szó, mert a remek alapötletet csodás tálalással tetézi meg az írónő és maga a nyelvezet az, ami felteszi az i-re a pontot.

Ez a regény egy trilógia első része, így csupán bevezetésről van szó, leginkább a világ és a szereplők bemutatására kerül a sor, mire belelendülnél és kezdenéd átlátni valamelyest a szitut már vége is. Ami tapasztalatból mondom, hogy nagyon dühítő, így érdemes olvasás előtt már beszerezni a második részt is, hogy ne kelljen átélnetek azt, amit nekem. Az első dolgom volt a végén nekem is elszaladni a következő részért.

"Mondjuk nekik azt, hogy egy nap olyan nagyok lehetnek, mint mi. Mondjuk nekik azt, hogy attól függetlenül, hogy bánunk velük, közénk tartoznak.
Mondjuk nekik azt, hogy ki kell érdemelniük azt a tiszteletet, melyben mindenki más magától értetődően részesül. Mondjuk nekik azt, hogy az elfogadásnak feltétele van, amely nem más, mint a tökéletesség.
Öljük meg azokat, akik csúfot űznek ezekből az ellentmondásokból, és mondjuk azt a többinek, hogy a halottak pusztulást érdemeltek a gyengeségeik és kétségeik miatt.
Ezután saját maguktól fognak belerokkanni abba, hogy olyasvalamire törekszenek, ami soha nem lesz az övék."
 
Kedvencem lett! Eszméletlen jó világfelépítés, rengeteg érzés, megdöbbentő fordulatok, zseniális társadalomkritika, mesterien megalkotott karakterek és kiváló stílus. Remélem az Agave kiadó még sok ilyen zseniális könyvet hoz el a magyar piacra a jövőben is.

U.i.: Persze, hogy az után olvastam el 2017 legjobb fantasy könyvét, hogy megcsináltam már az évösszegzést. Tipikus.


*************
5*/5

eredeti borító
Borító: 4/5
Történet: 5/5
Megvalósítás: 5*/5 
Karakterek: 5/5

Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 360.o. 
Fordította: Ballai Mária
Műfaj: fantasy
Eredeti címe: The Fifth Season
Goodread-es pontszám: 4.31
Molyos átlag: 86%
A képek alapjai a Pinterestről származnak
A sorozat részei megtekinthetőek a Könyvek - Olvasmányok fül alatt. 




Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In borítómánia

Borítómánia | Vörös



Elérkezett 2018 első Borítómániás bejegyzése is. És ezúttal a kedvenc színemet, a vöröset választottam, mint központi téma. Fogadjátok szeretettel a válogatásom. (A fejléckép meg csak azért, mert cuki, amúgy semmi köze a témához - de vizsgázás alatt kellenek nekem az ilyen ingerek:)







Melyik a kedvencetek? 


Tovább

Share Tweet Pin It +1

0 Comments

In Top Ten Tuesday

Top 5 | 2018-os olvasási célkitűzések



Először is...

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!


Remélem kellemesen teltek az ünnepek és feltöltődve - cukortúladagolással - indul 2018. Sok poszttal készülök nektek még így január elejére, de eléggé közbeszól az egyetem, szóval egy ideig lehet kicsit csend lesz errefelé. 

Na de térjünk a lényegre, ugyanis szerda van, azaz itt Top 5 rovat ideje. Hogy miről van szó? Ez egy könyvmolyok által kezdeményezett Goodreads-es játék, ahol minden héten egy megadott szempont alapján kell a résztvevőknek összeállítani egy Top 5-ös listát. Ezen a héten a 2018-as fogadalmaimat kellene bemutatnom, de mivel nem szoktam ilyenkor fogadalmakat tenni, így nevezzük  inkább célkitűzéseknek a közeljövőre. Lássuk is mik ezek: 


Többet olvasni magyar íróktól


Sajnos én is azok táborát erősítem, akik eléggé elhanyagolják az itthoni írókat. Pedig van jó pár kedvencem idehaza is, de ettől függetlenül 2017-ben mindössze 4 magyar könyvet olvastam. Ami azért elég siralmas szerintem. Persze ehhez az is hozzájárul, hogy elég sokat olvastam angolul, de azért mellé idén igyekszem több magyar írót is támogatni az olvasással és vásárlással.  Mindenképp akarok olvasni Moskát Anitától (A Bábel fiai már meg is van és a Horgonyhelyet is be akarom szerezni), de meg akarok ismerkedni Benyák Zoltán, Róbert Katalin, Szaszkó Gabriella, Veres Attila és még sok más író regényeivel.

Angolul, angolul minden mennyiségben


2017-ben a 64 elolvasott könyvből 31 regényt olvastam angolul, ami majdnem a fele. Ez egy nagyon jó arány szerintem és később is igyekszem tartani, vagy akár növelni is. Mert nem csak az angol tanulásához jó, de kifejezetten jobban értékelem eredetiben őket, mint némelyik botrányos magyar fordítást. Persze vannak kivételek, van amikor nagyon is jó a magyar fordítás, sőt van amikor többet ad. Például a Harry Pottert kifejezetten szeretem magyarul olvasni.

Könyvekkel a világ körül


Párszor már emlegettem az utóbbi időben ezt a személyes kihívásom, meg pár értékelés végén találkozhattatok is vele (pl.: Zoo City). Ez leginkább egy ösztönzés magamnak, hogy kilépjek a komfortzónámból és megismerjek más kultúrákat és gondolkodásmódokat. Leginkább a még nyitottabbá válás és az előítéletek levetkőzése a cél. Ha valakit érdekel, itt van egy molyos lista, amit folyamatosan bővíteni akarok, lehet ajánlani vagy csatlakozni is. 

Várólista csökkentés


Idén jelentkeztem Lobo minden évben megrendezett Várólista csökkentéséhez, mely keretein belül kiválasztottam 12 könyvet, ami már régóta a várólistámon ücsörög és azt kell elolvasnom év végéig. Habár szinte mindig bebukom ezeket a kihívásokat - mert még mindig azt olvasom, amihez épp kedvem van, nem amit "kell" - de akkor is ösztönöz, hogy legalább egy részét elolvassam. És már akkor jobb helyzetben lesz a várólistám. Bár olyan hosszú, hogy szerintem reménytelen. 

Haladni a sorozatokkal 


Rengeteg sorozatom van elkezdve. És mikor azt mondom rengeteg, az nem csak költői túlzás. Jelenleg 133 befejezetlen sorozatom van és ez a szám folyamatosan emelkedik. Persze ennek egy része önhibámon kívül nincs még elolvasva - még nem jött ki az összes rész, nem lehet hozzájutni stb. - de még így is nagyon sok. Sajnos sokkal nagyobb arányban kezdek új sorozatokba, mint amennyit be is fejezek, de ezen igyekszem változtatni. 

Ezek lettek volna az én célkitűzéseim 2018-ra, de úgy az igazán teljes a kép, ha hozzávesszük a könyves kívánságaim is 2018-ra. A többieket megtaláljátok a rovatnak létrehozott MOLYOS zónában. Ti mit terveztetek 2018-ra?


Tovább

Share Tweet Pin It +1

6 Comments